Szerelmes vagyok a szombatokba! Ez mostmár hivatalos...:) aktuális zene: click

A szombaton átlagosan indult. Talán átlagosabban, mint szokott, de lényegtelen. Mire felébredtem, Farrah és Anya épp indulni készült. Hát igen, a központi felvételi varázsa. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és utána a madarammal játszottam. Leültem a TV elé, és unalmasabbnál unalmasabb műsorok között kapcsoltam. Ezután összeszedtem magam, takarítottam, beszéltem Joshsal és Aaronnal a délutáni próbáról. Sütöttem magamnak isteni reggelit, facebookoztam, tudjátok, csak a szokásos dolgok.
Az igazság az, hogy nagyon izgultam a délutáni próba miatt. Tony, a barátomék együttesének a legújabb tagja,  ígérte, hogy el fogja énekelni a Simple Plantől a When I'm gone-t, ami az egyik kedvencem. Láttam, hogy fenn van facen többször is, de sosem mertem ráírni, én hülye... Mit tesz az ember akkor, ha van egy srác, aki bejön neki, de nem fog kezdeményezni, mert túl nyomulósnak érzi magát?
Délelőtt még beszéltem Myrával, a barátnőmmel, akivel lezsíroztuk, hogy mostmár eljön a banda egyik próbájára. (A banda lassan másfél éve együtt van, de egy fellépésre/próbára nem tudtam elhozni) Izgatottan várta ő is, de... ugye más okokból.
Fél kettőig nagy nehezen elkészültem, amikor beállított Josh. Szegény, ma beszélt az exbarátnőjével, és zárták le - elvileg - hivatalosan a közös múltat. Pennyvel már régóta nem voltak együtt, de a kavarás még tartott, amit azt hiszem, Josh többre tartott, mint amennyi igazából... Szóval mikor átjött, beszélgettünk erről-arról, vígasztaltam őt, ami nem tudom, mennyire sikerült, de utána úgy éreztem, már sokkal jobb a kedve. Josh a legjobb barátom, imádom, még akkor is, ha nem tudunk igazából annyit találkozni, mint amennyit kéne. Én három éve eltűntem egy hatosztályos gimibe, ő pedig a város másik szélén tanul egy másik gimiben. Másfél évig fasírtban voltunk, egy nagyobb veszekedés miatt, de mostmár minden helyreállt. Szeretjük egymást, és barátok leszünk örökre - csakhogy ilyen fantasztikus közhelyekkel éljek.
Farrahval és Joshsal sikerült végül elindulnunk próbára, félúton összefutottunk Aaronnal, és együtt mentünk tovább. És aztán szívdobogás-gyorsulás, infarktus, pillangók röpködése a hasamban: megjelent Tony. A Srác. A havernője (??) társaságában, aki elsőre nagyon szimpi volt, de csak eslőre. Rachel talán, vagy hogy is hívják. Na mindegy, elindultunk mostmár hivatalosan is csipet-csapat formában, és nagyjából fél óra alatt a próbahelyen is voltunk, ahova nem sokkal később megjelent Nixon és Theodor is. (Kis megjegyzés: anno Theoval egy jótékonysági programon ismerkedtem meg, és nagyon hamar jóba is lettünk. Később én hoztam be a bandába [ami addig két tagból: Nixonból és Theoból állt] Josht, mint énekest, aki magával hozta Aaront is) Nagy pakolászás közepette visszaszaladtunk a buszmegállóhoz, mert oda beszéltük meg Myrával a találkozót. Közben majdnem eltaknyoltam a jeges úton, úgyhogy a szívinfarktus is kerülgetett a rövid úton. Myrát széles vigyorral vártuk, aki még jobban örült nekünk, mert ő és Aaron már régóta terveztek egy találkozót. Jó, és és Myra osztálytársak vagyunk, mindennap látjuk egymást, de azért most is nagy ujjongás közepette vártuk egymást.
A próba istenien telt, rengeteget nevettünk így hárman csajok, ami, azt hiszem, enyhén kiakaszthatta a próbálni próbáló (haha) csapatot. Rachel viszont kezdett egyre inkább unszimpatikussá válni. Beszélgetni szerettünk volna vele, de ő elég elutasítóan viselkedett. Ez csak azután lett még kínosabb, miután megérkezett Ray, a csapat úgymond menedzsere, és miután üdvözölte a banda tagjait, oda akart jönni megölelni minket is. Rachel meg csak kinyújtotta a kezét, és a srác szemébe se nézve, flegmán bemutatkozott. Szegény Raymond nagyon meglepődött, de azért udvariasan bemutatkozott ő is neki. Hát... a jó első benyomás azt hiszem ugrott a csajnak.
Azt jobb, ha tudjátok, hogy Tony hangja olyan, akár a Lifehouse énekeséé. Pontosítok, tök ugyanaz. És énekelte a bejegyzés nótáját. A You and me-t. Mondanom sem kell, már így is ájulok jobbra-balra, de ezután még el is olvadtam. A szemüvegemet azonban ismét otthonhagytam, így nem láttam, kire nézett Tony, míg énekelt, kivéve egy pillanatra. Vagyis kettőre. Egyszer rámmosolygott a dal közben, és mikor a refrén végére ért (próbálok biztos lenni benne) engem nézett, míg kimondta, hogy "I can't keep my eyes off of you". Ez valami jel? Vagy csak én vagyok paranoiás?
A próba 4-től 6-ig nyúlt egészen, és mint mindig, most is nagyszerűen éreztük magunkat. Bár most ahogy láttam, a srácok kicsit szét voltak esve/csúszva. Mindenki játszotta a maga részét, de közben mégsem volt meg a kellő összhang. Mindegy, így is nagyon ügyesek voltak, jövőhéten pénteken pedig fellépés!!! Előre is izgulok értük.
Este elbúcsúztunk Myrától és Theotól, és még elmentünk a közeli plázába, ahol Tony és Rachel gyorsan el is tűntek, mi meg felmentünk a kávézóba, ahol kultúráltan szórakoztunk (értsd: hangosan röhögtünk, rendbontást csináltunk). Jó, négy fiúval nem könnyű az élet, de jól elszórakoztunk. Aztán lassan-lassan mindenkitől elköszöntünk, a négy fiú konkrétan négy irányba ment.
Aztán Farrahval visszamentünk, mert a felvételi örömére mozis estet akartunk tartani. Megnéztük 3D-ben a Pi életét, ami még mindig nagyon gyönyörű film még gyönyörűbb látványvilággal. Egyre közelebb állok, ahoz, hogy teljesen megértsem a mondanivalóját, amit ígérem, hamarosan kifejtek a Vélemény részlegben.
A mai nappal megtanultam, hogy tényleg része vagyok egy társaságnak, nem csak hébe-hóba. Abban is biztos vagyok, hogy valamit lépnem kéne a Tony-ügyben, mert látok valami lehetőséget. A szombati próbák az én kikapcsolódós délutánjaim, mikor nyugodtan végig tudom gondolni az életem, miközben rajongok a fiamiért, és érzem, hogy körbevesznek azok, akiket igazán szeretek és viszont.
Este tomboltunk Farrahval. Voltam Billie Joe, Tom Chaplin (a Keaneból), Alvin (magyar [!!!] Alvin és a mókusokból), de még Cherie Currie is a Runawaysból. Hiába, a húgom az egyetlen ember, akivel képes vagyok 0-32 (igen, akár 32 óráig is muhaha) játszani a bolondot.
A mai napom egy szóval a bolondos-boldogság napja volt. És vigyázat, ez még csak a kezdet. Nos, akkor értékelés...

• Próba 5/5*** - tényleg nagyszerűen éreztem magam!! Csak így tovább fiúk!
• Tony 5/5*** - egy fiú tényleg ilyen helyes és aranyos? És mellesleg ilyen jó hangú?!
• Farrah és Myra 5/5 - imádom őket <3
• Josh 5/2 - remélem hamarosan rendbejön, mert ilyen letörten szörnyű volt látni...
• Rachel 5/1* - blahh... remélem ez a lány sem fordul meg többet errefele, vagy ha mégis, akkor legyen kedvesebb!